Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tengerimalacok

Életterének megválasztása
  Az emberközelben tartott tengerimalac hamar megszokja a zajokat, társaságunkat, és barátságossá válik, így alkalmas arra, hogy lakásunkban tartsuk.
  A számára megfelelő környezeti hőmérséklet a 16-20 C0, szobahőmérséklet. Ügyeljünk arra, hogy hirtelen hőingadozásnak ne legyen kitéve. Ha nem lakásban tartjuk, a tengerimalacnak szánt helyiség hőmérséklete ne szálljon 10-12 C0 alá, s ami a legfontosabb, jól szellőztethető, de huzatmentes legyen. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a tengerimalac jobban tűri a hideget, mint a meleget, ugyanis nincsenek verítékmirigyei. Stenotherm szervezete van, így a hőmérsékleti ingadozásokra érzékeny. Ezért ügyeljünk arra, hogy a helyiségben tűző napsugár ne érje, és forró nyári napokon ne tartsuk kinn a szabadban. Ha ilyen napokon mindenképpen szállítanunk kell, rövid időre tegyük. Védjük a huzattól, hirtelen hőingadozásoktól, forró napsütéstől, nyirkos környezettől. Biztosítsunk számára minél nagyobb életteret, mert nagyon szeret futkosni, felfedező utakra járni, elbújni. Ha újonnan érkezett hozzánk, az első napon hagyjuk kicsit magára, hogy megszokja új helyét, ismerkedjen környezetével.

Forró nyári napokon a tengerimalac valósággal szenved, ha a helyiség (környezet) hőmérséklete magas. Mivel izzadni képtelen, a hő ellen nem tud védekezni, teste felhevül, s ha valamilyen módon nem segítünk rajta, akár hőgutát is kaphat. Védekezésképpen néhány jégakkut (hűtőtáskába valót), vagy műanyagpalackokat, melyeket félig megtöltöttünk vízzel, tegyünk a (mély)hűtőbe, s ha már eléggé lehűlt/megfagyott, ketrecenként két ilyen jégakkut/palackot helyezzünk a ketrecek fölé egy vékony pamuttörlőre, hogy ez a lecsapodó párát felfogja. Érdemes több palackot/jégakkut lehűteni, így lehetőségünk van cserélni ezeket.
  Egy kerámia padlócsempe lap a ketrecbe helyezve segít abban, hogy a meleg elviselhetőbb legyen. A tágas ketrec egyik sarkába tegyünk kevesebb almot, hogy a tengerimalac, ha melege van, a hasával az oda helyezett padlócsempe lapon pihenhessen. Az almot így félretolhatja, és a csempén feküdve hőt adhat le. Kánikulában az ivóvizét gyakrabban cseréljük, és lédús élelmet is biztosítsunk a számára, hogy megvédhessük a kiszáradástól.

  Ha választhatunk, tartsuk minél tágasabb ketrecben (lásd a táblázatot). A megfelelő választás egy mélytálcás, rácsos falú ketrec, melynek mérete legalább 80x60x30 cm (h/sz/m), vagy ennél nagyobb. A műanyagból készült mély tálca meggátolja az alom kiszóródását, és könnyű tisztítani. A vizelettől keletkezett fehér lerakodást ecettel távolítsuk el, ez nemcsak jó kőoldó, de fertőtlenítő hatású is. Praktikusabb a két ajtóval ellátott ketrec, egyik ajtó az oldalán - ahonnan alkalomadtán egy lépcső segítségével a tengerimalac ki-be járhat -, másik a tetején. A téglalap alakú ketrec mindig előnyösebb, mint a négyzet alakú, mert a tengerimalac igényeinek jobban megfelel. Az üvegterrárium vagy csak felül rácsos műanyag ketrec nem ajánlott, hiszen nem szellőzik, a szagok bennrekednek - főleg nyáron egészségtelen -, s a tengerimalachoz sem jutnak el a zajok, így ijedősebb lesz.
  A fából készült ketrec, láda nem jó megoldás, mert igen körülményes a tisztítása, a fába itatódott vizelettől elszaporodhatnak a kórokozók, melyek megbetegíthetik a tengerimalacot. Ha mégis ilyen mellett döntünk, kenjük be lenolajjal, sose használjunk festéket, s az alja és az alom közé tegyünk olyan vízhatlan anyagot, melyet a tengerimalac nem rághat meg. Vigyázat: ha linóleumot teszünk, ügyeljünk arra, hogy ne rágja meg, mert fogyasztása bélelzáródást okozhat!
  Bármilyen ketrecbe tesszük, ennek alja sosem lehet rácsos vagy lyukacsos, mert a tengerimalac lába rendkívül érzékeny. Ha nem sima felületen tartjuk, talpa megdagadhat, karma kitörhet és fertőzést kaphat.

  Alomként használhatunk száraz faforgácsot. Ne legyen gyantás, aromás, mert a tengerimalac szaglása kifinomult, a magas gyantatartalmú forgács szaga megölheti a tengerimalacot. A cédrus- és a zöld (a nedves, nem szárított) erdeifenyő-forgács magas gyantatartalma miatt rendkívül mérgező, ezeket sose használjuk alomnak. A vizelettől keletkezett szagok is veszélyeztetik a tengerimalac egészségét, ha az almot nem cseréljük idejében. Az alomcsere gyakorisága az állatok számától, az alom minőségétől, nedvszívőképességétől, és a ketrec nagyságától függ. Ne használjunk sosem fűrészport, nagyon egészségtelen! A tengerimalac a port belélegzi, és megbetegszik.
  A macskaalom nem megfelelő a tengerimalac számára, mert a minél jobb szagmegkötés érdekében, a tengerimalac számára káros kémiai elemeket (!) tartalmaz, és a komfortérzetét is csökkenti, a rajta való jár(kál)ást megnehezíti, kényelmetlenné teszi. Ha mégis használunk macskaalmot, ennek tetejére tegyünk faforgácsot. Díszállat-kereskedésekben már egyre többféle választékban találhatók nagyon jó minőségű speciális almok, melyek a tengerimalac számára megfelelőek. Ezek legtöbbjének igen jó a víz- és szagmegkötése, ugyanakkor nem tartalmaznak káros kémiai elemeket, így ezek rágcsálása, fogyasztása a tengerimalac egészségére nem károsak.

  A tengerimalac szeret elrejtőzni, ezért igen szívesen fogadja, ha ketrecébe házikót teszünk. Mivel ezt is megrághatja, ennek anyaga sem lehet mérgező. A ketrecbe vagy házikóba tehetünk kisebb törülközőt, szívesen fekszik rajta. E szokást a hosszú szőrű tengerimalacokat kiállításra előkészítő tulajdonosok, tenyésztők vezették be. Angoloknál törülköző helyett egy könnyen mosható, gyorsan száradó „VetBed”-nek nevezett anyagot használnak, hogy kedvencük szőrét tisztán tarthassák. Észrevették, hogy ezt a tengerimalacok is kedvelik (főleg télen, mikor melegít is), ezért használata a tengerimalac-tartók körében egyre jobban elterjedt.

  Ha tehetjük, vegyük ki gyakran ketrecéből, és hosszabb-rövidebb időre engedjük szabadon. A helyiségben elektromos készülékhez (dróthoz),  mérgező növényekhez (számos dísznövény ilyen) ne jusson, mivel ezeket megrághatja. Kertes házban igen jó ötlet kerti kifutóba helyezni. Ebben az esetben ügyeljünk arra, hogy tűző napsugártól, ragadozó állat támadásaitól védve legyen.

 

Hogyan játszik?

  Egy megszelídült tengerimalac nagyon barátságossá válik, és szívesen sétál ketrecén kívül is. Erre megfelelő a konyha, fürdőszoba vagy olyan helyek, melyeknek padlózatát könnyű tisztítani. Ha társa van, a felfedező utak még érdekesebbé válnak számára. Szaladgálnak, kergetőznek, örömmel fogadják, ha újságokból, kartondobozokból készített labirintusokba bújhatnak. Vastag műanyagcsöveket, farönkből készült, vagy vastagabb faágakból összeállított minialagutat, fűből font búvókat, egyéb búvóalkalmatosságokat is letehetünk, ha ezekben kényelmesen elférnek. Igen alkalmas a padlószőnyeg feltekerésére használatos papírhenger is. A vécépapír üres papírhengerét kibélelhetjük szénával, számos tengerimalac szívesen eljátszik ezzel.
  Ha ketrecük tágasabb, ilyen vagy hasonló tárgyakat ebben is elhelyezhetünk, így többet mozognak. Egy kis kézügyességgel néhány kelléket akár mi is elkészíthetünk, ezáltal vonzóbbá, kellemesebbé tesszük környezetüket.
  Plüssanyagból vagy keményebb vászonból függőágyat készíthetünk. A téglalapformára szabott anyag négy sarkára kötözőt varrunk, s megfelelő magasságban a rácshoz kötjük.
  Az olyan műszőrmével bélelt és zsákformára szabott anyag, melynek egyik vagy mindkét oldalát összevarrjuk (összekapcsoljuk), malacok körében szintén kedvelt. Ilyen búvóhely/pihenőhely kisebb-nagyobb módosítással az állatkereskedésekben kapható, kutyák/macskák számára készült párnából is előállítható.

  Az etetőlabdába helyezett zöldféle, zöldség, széna kihúzogatása időt vesz igénybe, felkelti érdeklődésüket, ezzel is gazdagíthatjuk élőhelyüket. Esetleg felmerülő agresszív megnyilvánulásokat is csökkenthetünk azáltal, hogy a ketrecben, a környezetükben különféle tárgyakat, kellékeket váltunk, cserélünk, a kisállatokat új ingereknek kitesszük, természetes kíváncsiságukat éltetjük.
  Unaloműző játékként ketrecükbe egy-két vastagabb faágat is betehetünk, ezeket szívesen megrágják, rágcsálják, folyamatosan növő fogaikat ily módon is koptathatják. A faága(ka)t helyezzük el úgy, hogy ezek a tengerimalac közlekedését ne akadályozzák. Nagyon fontos! Az ágak nem lehetnek vegyszerrel kezeltek, mérgezők! Rágcsálásra kiválóan alkalmas a frissen vágott almafaág, a legtöbb tengerimalac kedveli. Ilyen célra a szőlő metszéséből számazó ágak is megfelelőek. Cseresznye-, barack-, őszibarack- vagy szilvafaágat, ill. vörösszínű fáktól (pl. vörösfenyő) származó ágakat a tengerimalacnak ne adjunk, mert ezek mind mérgezők (!).
  Egyesek kisállataiknak fűzfalombot is adnak, erről azonban tudnunk kell, hogy erősen dugító hatású. Ha szívesen fogyasztja, alkalmanként egy kis adag (!) friss eperfalomb ill. fehér akácfalomb, fehér akácvirág adható a tengerimalacnak.
   Tengerimalac ketrecébe sose tegyünk rágcsáló forgót vagy bármilyen labdát, mert ezekkel játszani nem tud! Ilyen forgóban csak megijedne, nagyon félne, és mivel hátgerince törékeny, eltörhetne. A labda szintén veszélyes, mert ha erre véletlenül rálépne, súlyosan megsérülhetne.
  Vigyázzunk, hogy elektromos huzalok, szobanövények közelébe ne jusson.

 

Azon felfogás, miszerint a tengerimalacnak nincs szüksége ivóvízre, téves. Meglehetősen nehéz megítélni, mennyi zöldféléből, gyümölcsből származó nedvtartalom fedezné a napi folyadékszükségletét, melyet nagyban befolyásol testsúlya és a környezet hőmérséklete, páratartalma is. Éppen ezért mindig tartsunk a tengerimalac előtt vizet.
  A legjobb választás egy önitató. Könnyen megtanítható ennek használatára, így a víz mindig tiszta marad. Az önitatók közül a fémcsőrűt válasszuk, ezek közül a legjobb a duplagolyós szelepű, melynél biztosak lehetünk abban, hogy nem csöpög. Az üvegcsőrű itató könnyen eltörhet.
  Ha nincs lehetőségünk önitatót vásárolni, egy vastagabb és nehezebb tálat tegyünk eléje. A tengerimalacnak különös tehetsége van arra, hogy a tálakat bepiszkolja és/vagy feldöntse.   
  Sosem ivott a tengerimalacod vizet? A legjobb megoldás, ha eltanulhatja egy másik malactól, amely rendszeresen fogyaszt vizet (ugyanez érvényes az újonnan bevezetett élelemre is, egy tengerimalac gyorsabban elfogadja az ismeretlen táplálékot, ha egy másik jóízűen fogyasztja). Ha nincs ilyen társa, az első napokban fecskendőből kell itatnod (ezekben a napokban akár egy kis szőlőcukrot is feloldhatsz a vízben), vagy az önitató csőrét kell gyakrabban a szájához vinned. Ezt nyalogatva hamar megtanulja, hogyan kell használja, s később egyedül is inni fog.

  Nagyon fontos, hogy az újonnan vásárolt tengerimalac előző étrendjét ismerjük, így nem változik hirtelen (a felelősségteljes tenyésztő/állatkereskedő pontos utasításokat ad).
  Indokolt esetben úgy változtassunk étrendjén, hogy egy hétre való, a tengerimalac által megszokott eleséget vásárolunk, s az új eleséggel keverve a korábbit fokozatosan csökkentjük.
  Általában a tengerimalac minden, az étrendjében és a környezetében történő gyökeres változásra érzékeny. Ezeket a változásokat legtöbbször stresszként éli meg. Ilyenkor szervezete kiszolgáltatottabbá és sebezhetőbbé válik. Ha a számára ismeretlen élelmet lassan, fokozatos vezetjük be az étrendjébe, és megfelelő, stabil környezetet biztosítunk a számára, számos betegségtől megóvhatjuk.
  A vadon élő tengerimalac a nap legnagyobb részét táplálék után való kutatással tölti. A háziasított malacnál a mozgás mellett a széna rágcsálása is pótolja ezt a hiányt.
  A szénának nagyon fontos szerepe van a tengerimalac táplálkozásában, egyensúlyban tartva az emésztést és koptatva a fogakat, ezért állandóan legyen előtte, hogy a nap bármely órájában hozzájusson.
  Bármilyen összetételű tápot is fogyaszt a tengerimalac, egészsége megőrzése végett mindig szükséges a naponta adagolt, friss széna.

  A tengerimalac ún. hátsó fermentáló (hindgut fermenter), emésztőszerve a kevesebb fehérjét és több rostot tartalmazó növényi táplálékot igényli, ennek folyamatos felvételére rendezkedett be. A megrágott táplálék az egyszerű gyomorból - viszonylag kis űrtartalma miatt - hamar ürül, a nem rostalkotó szénhidrátok (keményítő, cukrok) egyszerű cukrokká bontva a vékonybélben fölszívódnak, közben a tartalom nem bontott hányada gyorsan továbbhalad, majd a vastagbélbe, pontosabban a vékony- és a vastagbél határán levő, nagy űrtartalmú vakbélbe (cökumba) érve lelassul, kedvező feltételeket teremtve a mikrobiális emésztésnek. A rostos cellulóz egy része a vakbélben élő cellulózbontó baktériumok segítségével bomlik.
  A fehérjeemésztés döntően a vékonybélben zajlik, a legtöbb makroelem, nyomelem és vitamin is a vékonybélből szívódik föl. A vakbélben élő egészséges bélflóra baktériumai a létfontosságú B-komplex vitaminokat a tengerimalac számára megtermelik. A baktériumok folyamatosan pusztulnak és szaporodnak. Az elpusztult baktériumokban igen sok fehérje van, ezek a baktériumok a puha széklettel távoznak (a vadon élő tengerimalac számára ez fontos fehérjeforrás - a természetben fellelhető rostos növényekben kevés a fehérje). Az emésztés során keletkező bélsár a fehérje és egyéb hasznos anyagok - élő segítő baktériumok, aminosavak, mikroelemek, K-vitamin - mellett jelentős mennyiségű B-vitaminokat (!) tartalmaz. E puha bélsarat a tengerimalac a végbeléből szedi és fogyasztja. A puha széklet az első emésztés terméke, mivel a tengerimalac koprofág állat, ezt újrahasznosítja, vagyis újra megemészti. A közönséges ürülék, a már másodszor megemésztett, száraz és keményebb (vég)termék nem tartalmaz ilyen (hasznos) anyagokat.
  A vakbél űrtartalma a tengerimalac emésztőtraktusának kb. a 65%-át (!) teszi ki.

 

A hagyományos fűszéna (réti széna) mellett, a változatosság kedvéért egyéb szénát is adhatunk. Nagyon ízletes a hegyvidéki (alpesi) széna, sok zamatanyagot tartalmaz, a tengerimalacok nagyon kedvelik. A zabillata miatt a halványzöld színű zabszénát is szívesen fogyasztják, érés előtt kell betakarítani, amikor még nem fejlődött ki a szem.
  A megszokott széna egyéb szárított (fiatal!) fűfélékkel is keverhető, variálható, mint a magyar rozsnok (Bromus inermis), sudár rozsnok (lat. Bromus erectus, ang. Brome grass/hay), csomós ebír (Dactylis glomerata, orchard grass/cocksfoot grass), keskenylevelű réti perje (Poa angustifolia, narrow-leaved meadow grass), taréjos búzafű (Agropyron cristatum, Crested Wheat grass), zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea, canary-grass), réti perje (Poa pratensis, Bluegrass). Nyugaton az egyik leggyakrabban etetett széna a mezei v. réti komócsin * (lat. Phleum pratense*, ang. Timothy-grass*) széna, egyesek timoh fűnek is nevezik. A réti komócsin szénát - vagy ilyen alapú keverék szénát - a tengerimalac, de egyéb állat is nagyon szereti. Alternatíva lehet még a zab-, árpa- és búzaszéna keverék is, a virágzást követő periódusban betakarítva. Ritkábban egy kis csalamádé szénával (zsenge kukoricaszár szárítva) is meglephetjük. A tengerimalac így hozzászokik az új ízekhez, és étrendje is kiegyensúlyozottabb, változatosabb lesz.

 

A lucernaszénának magas a kalciumtartalma, gyakori fogyasztása vesekövet eredményezhet (100 gramm lucernaszéna 2200 mg kalciumot tartalmaz). Hagyományos szénával keverve kölyköknek négy hónapos korig, és vemhes ill. szoptató nőstényeknek adható. A felnőtt tengerimalac, mely gyakran fogyaszt ilyen alapú tápot vagy lucernagranulátumot, nem igényli a lucernaszénát, ha mégis adunk, ritkán keverjünk a szénájába, keveset.
  Ha valamelyik szénafajtára allergiásak vagyunk, különböző szénakeverékekkel kísérletezzünk. A szénát a tengerimalac mindenképpen igényli.

 Vigyázzunk arra, hogy a szénaszálak ne legyenek vastagak, szúrósak, mert az ilyen széna véletlenül a szemükbe fúródhat, azt felsérheti. A keményebb szálúakat a szénarácsba helyezzük, a ketrecbe csak finomabb szálúakat tegyünk.
  Ha nagyvonalúak vagyunk (bő szénaforrással rendelkezünk) és szénát az alom tetejére nagyobb mennyiségben szórunk, ne feledjük idejében lecserélni. A szénának rossz a nedvszívóképessége, ezért hamar elszennyeződik. A nedves, piszkos, penészes széna emésztőszervi bántalmakat okoz(hat), és táptalaja a baktériumoknak, gombáknak.
  Ha egyik-másik tengerimalacunk túl kevés szénát fogyaszt, vagy olyan helyről került hozzánk, ahol eddig nem kapott (sajnos, ez is megtörténhet!), szénaevésre ösztönözhetjük úgy, hogy a szénába egy kis zöldfélét, zöldséget rejtünk, a belső teret - kellékeket felcserélve, maroknyi szénát különböző helyekre téve - gyakran átrendezzük, kutató-kereső-felfedező magatartását ezzel is serkentjük.

  A tengerimalacnak szüksége van C-vitaminra, a frissen szedett zöld fű mindennapi fogyasztása kiváló C-vitaminforrás (a vadon élő tengerimalac fűbe rejtőzik, a háziasított tengerimalac is szívesen turkál a nagy adag szénában, fűben). Füvet ne szedjünk út széléről, szennyezett területről, kutyák által látogatott helyekről. A nedves, vizes füvet (eső, harmat stb.) kis időre hagyjuk száradni, mert azonnali fogyasztása veszélyes lehet, hasmenést okozhat (főleg a növendékek körében). Tavasszal, téli szüneteltetés után a füvet fokozatosan (ne hirtelen, nagy adagban) vezessük be ismét az étrendjébe, hogy a megbetegedéstől megóvjuk.
   Gyermekláncfüvet (pitypangot), pásztortáskát, tyúkhúrt, lóherét, vadherét, és egyéb zöldfélét is adhatunk, a változatosság kedvéért.

  A gyógynövénykönyvet is tanulmányozhatjuk, így változatosabb étrendet tudunk biztosítani a tengerimalac számára. Igen kicsi adagokban (!), időközönként adható, pl.: körömvirág, cickafarkkóró (cickafarkfű), papsajt (papsajtmályva, kereklevelű mályva), mezei csorbóka, ragadós galaj (kullancsfű), kamilla, csalán (ezt előzetesen fonnyasztani kell), kakukkfű (vadcsombor), csombor, tárkony, útifű, aranyvessző (istápfű), zsálya (csak kis mennyiségben, ritkán adjuk), áfonya és levele, málna és levele, fehér mályva (orvosi ziliz), martilapu levele, ragadós galaj (kullancsfű) stb.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ggdgdg

(gfgdfg, 2013.12.06 16:00)

az enyém mindig ekszökik

jkjhkhjk

(jhkhjk, 2013.12.06 15:59)

khjkhjkhkhjkhkhjkhkhkh

?

(asdfghjkl, 2013.05.26 17:57)

sziasztok. sajnos még nincsen tengerimalacom de nagyon szeretnék. esetleg tudnátok nekem segíteni hogy hangosak e? vagy nagyon piszkolna? büdösek? meg ilyenek:D nagyon szeretnék de nem tudom hogy jó lenne e nekik itt a panelba..

patkosklaudia@freemail.hu

(Emese, 2010.09.03 19:22)

A tengerimalac hasa a káposzta féléktől is felpuffadhat!

Re: patkosklaudia@freemail.hu

(szabi , 2012.01.07 19:28)

Szia nem puffadnak föl ez tévhit az enyimek minden nap kapnak :)

Tengerimalac hasfájás

(Varga Kati, 2009.01.01 12:09)

Kedves Petra!
Nagy bajban vagyok a nőstény tengerimalacom tegnap ki volt engedve a saját futtatójába és mikor behoztam furcsa hangokat adott ki.Másnap reggelre meg sem bírt mozdulni csak feküdt és egyre puffad a hasa! mi lehet a baja?? az állatorvos szabadságon van de telefonon azt mondta hogy adjunk neki gyümölcsöt de ez sem javít, amugy a kedve nem rosszabodott állandóan röfög és kapar a lábával!!!SEGÍTS!!Kati és Kókuszdió

Re: Tengerimalac hasfájás

(Steffi, 2011.04.03 20:02)

Hát lehet afütölvan de lehet högutátkapott bár arra nem jelemzö a puffadás a lábait rakd hideg vizbe de akár hidegvizes türcsit is rakhatsz ö´rá mint mikor valaki lázas vizedruházzák !!!! 28 foknál melegebb volt?? ha igen valöszinüleg höguta ! de egyébként itt lehet megtalálod a baját : http://www.malacok.hu/tengerimalac-betegseg-gyogymod.htm én itt keresgettem remélem tudtam segiteni és elnézést hogy eg yilyen oldalon egy másik tengerimalacos oldalt linkelek de nekem ez az oldal rengetegett segitett és a fügöágy nagyon jóötlet !!!!

romania hadad

(edina , 2010.10.17 16:06)

ez igy is van de a homerseglet nallunk melegebb de ezt is birja.

krisi04@freemail.hu

(Enci, 2010.10.09 22:25)

Hello!
Az én malackám ha meghallja a hangomat akkor elkezd ugrálni,kaparni és (ilyankor a fele almot kikaparja) néha a rácsot is rágja! Ez most azt jelenti hogy örűl nekem vagy ők mindig ezt teszik???

segithetek neked kati

(wirth zsofi, 2009.05.06 18:15)

Az en elso tengerimalcom elpusztult vakbelgyulladasban . csak fekudt , de a tied ha fuvon volt kint akkor sok fuvet evett es azert pufadt fol.de ha nem fuvon volt akkolehethog yvalmit megevett es valami baj van a gyomraval !