Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Akvárium

Az akvárium egy zárt rendszer, a benne lévő élőlények a mi gondoskodásunkra vannak utalva. Alapvető kötelességünk, ha már fogságban tartjuk őket, hogy a lehető legideálisabb körülményeket teremtsük meg részükre a rendelkezésünkre álló eszközökkel. A szabadvizek folyamatos mozgásban vannak, esik az eső és a bomlástermékek, káros anyagok egyenletes eloszlása, lebontása biztosított.

A nitrifikáció

A nitrifikáció (ammónia -> nitrit -> nitrát) lebontási folyamat végterméke a nitrát. A nitrát lebontására lehet építeni szűrőt, de ennek üzemeltetése helyigényes, nem túl hatékony és folyamatos felügyeletet igényel. Így tehát a nitráttól a vízcserével tudunk megszabadulni a legkönnyebben. A növények is segítenek a nitrát eltüntetésében, de ehhez a növényeknek is biztosítani kell a megfelelő feltételeket (CO2, makró és mikró elemek, megfelelő hőmérséklet, megfelelő fény). Bizonyos fémek is fel tudnak szaporodni a vízben, amiket csak a vízcsere tud eltávolítani. Tehát bátran kijelenthetjük, hogy a vízcsere az akvarista egyik komoly fegyvere.

Mi a vízcsere helyes mértéke?

Sok mindentől függ: a halak számától, szűrés mértékétől, növények számától, mivel etetünk. A nálam bevált módszer átlagos telepítettségű, megfelelő szűrésű akvárium esetén 50 liter alatt heti 30%, 50 liter fölött 2 hetente 30%. Nagy anyagcseréjű (pl. nagytestű dél-amerikai sügerek, kelet-afrikai sügerek) esetén 40%-os vízcsere se túlzás. Gyógyszeres kezelés után általában 30%-ot (vegyük figyelembe a gyógyszer leírásban ajánlott értéket, mely lehet ettől eltérő) vagy vészhelyzetben (több napos áramszünet vagy szűrőleállás esetén) 50%-ot cseréljünk. 50% fölötti vízcsere nem ajánlott, mert a biológiai stabilitást veszélyezteti. Rendkívüli esetben (erős infuzóriásodás) elképzelhető 90%-os vízcsere, azonban ennek elvégzéséhez kérjünk tapasztaltabb akvaristától segítséget. Szakszerűtlen kivitelezése esetén rámehet a teljes halállományunk.

Mikor érdemes vízkezelő, vízelőkészítő szert használni?

50%-os vészvízcsere esetén vagy ha nem tudjuk megoldani a víz tárolását.

Miben tároljuk a cserevizet?

Üres akváriumban, 5, 10, 20 literes műanyag kannában (a kupakot le kell venni), 10-12 literes műanyag vödörben.

Mennyi ideig hagyjuk állni a csapvizet?

1-2 nap alatt a víz fertőtlenítésére használt klór eltávozik a vízből és a víz felveszi a szoba hőmérsékletét.

Mire jó a légpumpa?

1-2 órás átszellőztetés után a víz fertőtlenítésére használt klór eltávozik a vízből. A hőmérsékletre ügyeljünk, 3-4 °C-os eltérés megengedett, de az ennél több a halaink megfázását okozhatja.

Ékszterteknős

Az ékszerteknősök barátságos állatkák. Hamar megszokják környezetüket. Ha mindennap azonos időben és valamilyen jelzés kíséretében etetjük őket, a jelzés hatására szinte rohannak az etetés helyére és nyakukat nyújtogatva várják a számukra ínycsiklandó falatokat, ezáltal is örömet szerezve gazdájuknak!

 

Története

Az ékszerteknősök Észak- és Dél-Amerikából származó, vízben élő állatok, pontosabban nem is egy fajt takar ez a kifejezés, hanem több rokonfajnak a gyűjtőneve. Az állatkedvelők figyelmét mindenekelőtt apró termetükkel hívják fel magukra, ugyanis a kereskedelemben kapható példányok nagysága csak ritkán haladja meg a tízforintos fémpénz méretét. Elöljáróban fel kell világosítanom a kedves olvasót, hogy megfelelő táplálás mellett ezek az apró állatkák szépen növekedésnek indulnak és általában elérik akár a 20 cm nagyságot és a 25 éves életkort is.

Beszerzése

Az állatkereskedésekben kapható teknősök többsége egyenesen Amerikából érkezik. Az egészséges ékszerteknős egyenesen úszik (a féloldalas mozgás tüdőgyulladás jele lehet), páncélja kemény. A puha páncél valamilyen hiánybetegségre vezethető vissza.

 Az állat helyének kialakítása

Az ékszerteknősök elhelyezésére úgynevezett akvaterráriumot kell berendeznünk. Ez azt jelenti, hogy a megfelelő méretű üvegterráriumot úgy kell kialakítani számukra, hogy egyik felében mintegy 120x 60 centiméter alapterületű, 25 cm mélységű, úszkálásra alkalmas víz legyen, amelyet célszerű egy nagyobb teljesítményű akváriumszűrővel tisztán tartani. A másik felében pedig olyan kavics-, illetve sóderaljzatot képezzünk ki, amelyre a teknősök ki tudnak mászni, tehát lejtőt alakítsunk ki a vízben. A korábban sekély vízben tartott állatokat fokozatosan szoktassuk hozzá a mélyebb vízhez, ugyanis a hirtelen úsztatás végzetes lehet számukra.

A teknősök nagyon szeretnek sütkérezni és általában kedvelik a meleget, ezért a víznek el kell érnie a 25-30 °C-os hőmérsékletet. Ezt megfelelően fűtött lakásban könnyen megteremthetjük csekély belső fűtéssel, a közismert akváriumi fűtőberendezésekkel. Ha azonban fűtenünk kell a vizet, akkor a terráriumot egy üveglappal takarjuk le, különben a meleg vízben lévő állat hideg levegőt lélegzik be, ami tüdőgyulladáshoz vezethet.

Ha az akvaterráriumot nem tudjuk úgy elhelyezni, hogy naponta több órás napfény is érhesse, tanácsos olyan világítást készíteni, mely bizonyos hőt is sugározva lehetőséget nyújt teknőseinknek a sütkérezésre.

A vízbe vízinövényeket telepíteni nem szükséges, de a "szárazföldi" oldalra nyugodtan ültethetünk olyan növényeket, amelyek kedvelik a sok vizet (vízipálmákat, zöldikéket, filodendronokat, pletykákat stb.). A betelepítésnél gondoljunk arra is, hogy teknőseink viszonylag rövid idő alatt elszennyezik a vizüket, ezért gyakrabban kell azt cserélni. Ilyenkor nagyon ügyeljünk arra, hogy a friss víz hőmérséklete megegyezzen az eredetivel! Ha szűrőberendezést működtetünk, a vízcserék lényegesen ritkábban szükségesek.

Etetés-itatás

Az ékszerteknősök ragadozó állatok, ezért táplálásukra elsősorban az élő eleségek jöhetnek számításba. Ilyenek az apróbb halak is, ezért a teknősöket soha se tegyük hallal betelepített akváriumba, mert ez drága játéknak bizonyulhat. Szívesen fogyasztják az élő vízibolhát, tubifexet, a nagyobb példányok az élő lisztkukacot, lepkéket, legyeket. Alkalom adtán jó étvággyal bekebelezik az élő szúnyoglárvákat is. Ne etessünk szárított bolharákot, szárított halakat, szárított marhaszívet és a húsokat is kerüljük, ezek ugyanis súlyos vitaminhiányhoz és elhulláshoz vezethetnek! A legjobb táplálék a fagyasztott apróhal - olcsó, könnyen beszerzhető és a teknősök számára a legegészségesebb! A halak minden részét - a csontokat és belsőségeket is - etessük meg! De vigyázzunk, nehogy túletessük!

Míg az apróbb példányokat naponta kell etetni, addig a nagyobbakat elegendő kétnaponta. A túletetés következtében felgyorsul a növekedésük, és egykettőre azt vesszük észre, hogy a szinte ékszerként csillogó aprócska teknőc szépen fejlett, zöld állattá növekedett, amelynek csupán a színe tér el a jól ismert hazai mocsári teknősétől.

Az eleséget mindig a vízbe adjuk. Mindig csak annyit, amennyit az állat 10-15 perc alatt elfogyaszt. Még jobb megoldás, ha etetés céljából a teknőst kiemeljük szokásos helyéről (pl. egy lavórba), és csak az etetés befejeztével helyezzük vissza. Ezzel lényegesen csökkenteni lehet a terrárium vizének beszennyeződését.

A lisztkukacot, lepkéket csipesz segítségével is etethetjük. Ezt a módszert állatkánk gyorsan elfogadja, és jókedvűen kebelezi be az ily módon felkínált falatokat is.

Gondozás

Ne feledkezzünk meg az ásványi anyagok, vitaminok pótlásáról sem! Ha nem áll módunkban rendszeresen apró halakat, csigákat beszerezni, szükséges heti egy-két alkalommal kevés sovány marhahúsdarabkában kalciumfoszfátot vagy szépiareszeléket adni, és ezt csipeszről kínálva a teknőccel lenyeletni. A vitaminok pótlása is hasonló módon történhet. Nem árt, ha egy-egy salátalevélkét is megkísérelünk elfogadtatni kedvencünkkel. Az ékszerteknős társaságkedvelő, ezért helyes több példányt is együtt tartani.

Figyeljük az állatok viselkedését! Rendellenesség észlelésekor haladéktalanul forduljunk állatorvoshoz vagy kérjük ki gyakorlott terrarista tanácsát. Ez különösen akkor elengedhetetlen, ha a páncél puhulását észleljük!

Szaporítás

A teknősök tojással szaporodnak. A teknős nem utódgondozó, eredeti élőhelyén a tojások kiköltését a napra bízza. Mesterséges keltetés esetén gondoskodnunk kell a megfelelő páratartalomról és hőmérsékletről. Az ékszerteknős-tojások kiköltéséhez 95%-os páratartalom, illetve 27-29 °C-os hőmérséklet szükséges. A tojások forgatását kerülni kell. A kis teknősök 100-120 nap alatt bújnak ki a tojásból.